Koday László festőművész

Koday László festőművész

(Bénye, 1945. június 04.-) 

Már gyermekkorában kitűnt társai közül kiváló rajzkészségével. Fantáziavilágát a Grimm és Andersen mesék, Móra Ferenc és Jókai írásai alakították. Ahogy Ő vall erről: „ A zord valóságtól a mesevilágba menekültem.”

Képességeire az ipari iskolában is felfigyeltek, akkortájt már szobrot mintáz, fotóz és laborál. Szakrajzból - látva tehetségét – nem kellett külön vizsgát tennie. Az Eötvös Gimnáziumban eltöltött évek alatt pedig verseket írt, prózai tehetségét is megmutatta. 1962-től a Ganz Képzőművészeti Körben tanult festeni, ezzel párhuzamosan a Pataki Művelődési Házba, a Nagy Balogh János Képzőművészeti Körbe járt, itt kapta az első nívódíját, egy akkor még kubista stílusban festett csendéletére. A stúdiumokról később így vélekedik: “Ezek a körök nem voltak alkalmasak arra, hogy minden embernél a saját egyéniségét hozzák felszínre, inkább a korrigáló tanárok ízlését, a képzőművészetről vallott felfogásukat viselték magukon.”

A 60-as években újra felfedezett Csontváry festészete nagy hatással volt művészeti fejlődésére. Később találkozott Rousseau, a naivok, primitívek és neo-primitívek festészetével, ezek elementáris kifejező ereje megihlette művészetét, megmutatták számára a neki szánt rejtett utat.

1972 óta kiállító művész. Művészetének fejlődési íve az iskola által megkövetelt realizmustól a modern festészeten keresztül a megtalált saját kifejezésmódig bő tíz esztendeig tartott.

1980-ban egy minisztériumi pályázatra festett három, a mostani festészetére jellemző „kodays” képet és ezekkel a festészet kategóriában első díjat nyert. Ekkor figyeltek fel művészi kvalitására, a következő évben már a kecskeméti Naiv Művészek Múzeumának igazgatója önálló kiállításra hívta és képeket vásárolt tőle a múzeum részére.

Ettől kezdve, festészetének szinte kizárólagos témájává válik a falu, különösen gazdaggá lesz színkoloritja és ebben a tündéri realizmusban megjelennek a vörös malacok, rózsaszín illetve pöttyös lovak, kékszínű birkák és kecskék. Az alkotó mesélőkedve egyre gazdagabbá válik, a valóságra utaló motívumok egyre inkább jelképekké alakulnak át. Az emberiség kultúrájából, a népmesék szimbólumaként jelenik meg a gólya, mint a születés, a kígyó, mint a bűnbe esés, a gonoszság jelképe. Állandó attribútumokká válnak képein az idilli hangulatot teremtő galambok, a virágzó bokrok és fák. Festői világában fontos helyet kap a groteszkbe hajló humoros látásmód is. Képei festői eszközökkel kifejezett tündérmesék, melyekben egyaránt fontos helyet tölt be az ember, az állatvilág és a természet. Ragyogó, keveretlen tiszta színek, behatárolható olykor szecessziós jegyekre is utaló formák, nyugalmat és derűt árasztó kiegyensúlyozott kompozíciók. Ezek alkotják Koday László teremtett világát.

Dr Bánszky Pál művészettörténész egy katalógus bevezetőjében fogalmazza meg festészetének lényegét: „ A festői pálya indulásakor Koday László a naiv művészet mezsgyéjét választotta járható útként, de továbbhaladt, nem maradt meg a naivak ösztönös világánál. Kialakított magának egy olyan festészetet, amely több ponton mutatott rokonságot a naiv művészettel, de a tudatosság fokán és a személyes jegyek alapján azt önálló stílussá érlelte. Koday festményei a képzőművészet olyan vadvirágai, pontosabban nemesített virágai, amelyet az alkotó folyton megújuló szakmai ismeretével és fejlesztési igényével érlel önálló, egyéni stílussá.”

Koday László szakmailag jól felkészült, intellektuális és érzelmi úton festészetében az önazonosságra talált, művelt alkotó, napjainkig számtalan egyéni és csoportos tárlat résztvevője.

Alapító tagja és húsz éven keresztül alelnöke volt az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak.

Az 1990-től 2010-ig az újra indított Tokaji Művésztelepnek meghívott, rendes tagja.